2010. október 23., szombat

Véresen, vagy jól átsütve?

A moziban éppen véget ért az esti horrorfilm vetítése, a nézők hazafelé igyekeztek Közöttük egy elég zajos társaság is: három lány, és három fiú. Alig tudtak megállni a lábukon, mintha részegek lettek volna, egymásnak dőlve hangosan kiáltozva tántorogtak ki a moziból. Sokan rosszalló pillantással kísérték őket, de ez nekik fel sem tűnt. Vihogtak, akár a hiénák, ízetlen tréfákat sütöttek el a járókelők kárára. Végigmentek a sugárúton, bekanyarodtak egy sikátorba, felmásztak egy elhagyatott ház tűzlétráján, és beugrottak egy ablakon. Egy poros, ódivatú bútorokkal berendezett szobába jutottak, ahol úgy tűnt, nem először jártak.
Két pár levetette magát egy-egy kanapéra, a harmadik a falak mellett található hatalmas párnákon helyezkedett el. A párnán ülő fiú a mellette álló kis szekrényből elővett négy zacskót, és szétosztotta a kanapékon ülők között. A tasakokban tabletták voltak, amit mindannyian be is vettek. Pár perc múlva, mikor a tabletták hatásai látszani kezdtek, a párnán ülő lány felállt, a falhoz támaszkodott, és a többiekhez fordult.
  • Tetszett a film? – kérdezte.
Rövid, kába gondolkozás után, a tőle távolabb ülő fiú lassan forgó nyelvvel válaszolt.
  • Persze, hogy tetszett! Jó kis darabolós film volt.
  • Kipróbálnátok élőben is?
A fiú, és barátnője összenézett, és beleegyezően bólogatott. A lány a falnál ülő fiúra nézett, aki felkelt, az ajtó elé húzta a párnát, és újra leült. A lány visszafordult, és elgondolkodó pillantást vetett a párocskára. Hangjában rémítő nyugalommal kérte a háta mögötti kanapén ülőket, hogy forduljanak el; ők nevetve rátámaszkodtak a kanapé háttámlájára, szemben az ajtóban ülő fiúval.
Ekkor lány közben elővett a táskájából egy hangtompítós pisztolyt, és fejbe lőtte az előtte ülőket. Az apró pukkanásokra másik pár visszafordult. A drog nehézkessé tette érzékelésüket, azt hitték csupán bábúkat látnak.
Egy pillanatra sem merült föl bennük a gyanú, hogy veszélyben vannak.
A lány késsel a kezében, a halottak fölé hajolt, és gyakorlott mozdulatokkal elválasztotta a fejüket a testüktől. A másik pár még akkor is vihogva nézte az eseményeket, amikor lány vértől áztatott pólójában fordult feléjük. A fiú az ajtó előtt felállt, és a lányra nevetett.
  • Jól áll neked ez a szín.
A lány ördögi mosollyal az arcán, felemelte a levágott fejeket. A kanapén ülő srác vihogva szólt oda neki.
  • Le a kalappal gyerekek, tényleg nagyon élethűek. Ha nem tudnám, hogy ott vannak a kanapé mögött, halálra rémülve sikoltoznék. Nem tudom, honnan szedtétek a babákat, de óriásiak.
A lány ránézett és titokzatos hangon kérdezte.
  • Élethűek? Az nem kifejezés.
Odadobta nekik a két fejet. A fiú és a lány egy pillanatig értetlenül nézték a fejeket, majd sikítva dobták el maguktól. Levegő után kapkodva bámulták a kezüket, amin lassan folyt végig a még meleg vér. Felpattantak a kanapéról, és az ajtóhoz rohantak. A fiú széttárta a karjait, és barátságos hangon kérdezte.
  • Hova siettek? Most jön a legjobb rész!
Hátrafordultak, hogy az ablak felé meneküljenek, de a lány épp köztük, és az ablak között állt, bal kezében a vértől csöpögő késsel. Egymásnak támaszkodva, reszketve álltak két tűz között, várva, hogy mikor, és melyik irányból csap le rájuk a halál. A fejüket forgatva, ájuláshoz közeli állapotban röppent a tekintetük a lány kegyetlen mosolyáról a fiú teljesen nyugodt arcára.
  • Hogyan szeretitek?- kérdezte a lány magára vonva a halálra rémült pár figyelmét.
  • Véresen - felemelte a bal kezében a véres kést. - , vagy jól átsütve?
Megmutatta a jobb kezében a pisztolyt. Sikítva kapaszkodtak egymásba, azzal a tudattal, hogy nincs semmi esélyük. Meredten nézték a lányt, aki eszelős, velőtrázó nevetésben tört ki, és a fegyver teljes tárát a sikítozó párosba eresztette. A két test, a ropogás ritmusára rángatózott, és amikor kifogyott a tár, ernyedten dőltek a falnak és egymásnak. Kisvártatva a fiú két poharat vett elő, és a két testből vérrel töltötte meg őket. Majd odasétált a lányhoz, és átadta neki az egyik poharat. Elégedett mosollyal jegyezte meg.
  • Imádom a horrorfilmeket.
Koccintottak, aztán mindketten nagyot kortyoltak a poharukból, és utána egy pillanat alatt eltűntek, mintha soha ott sem lettek volna. A poharak egy pillanatig még ott lebegtek a levegőben, aztán a földre estek, ahol apró csillogó üvegdarabokra törtek, újabb hatalmas vérfoltot hagyva a padlón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése