Egy város széli, kis kétszobás lakás konyhájában, még késő éjjel is égett a villany. Egy tompa fényű, kis lámpa világította meg a kis konyhát, ahol egy három gyerekes, egyedül álló anya mosogatott. A hold fénye, az ablaknál álló, kisasztal abroszára sütött, és lenge szellő járta át a kis helységet. Gondterhelt, negyven év körüli nő volt. Mosogatás közben, sokszor lenézett gyűrűs ujjára, amelyről immár hiányzott, a jegygyűrű. Nem rég vált el a férjétől. Három fiával élt a kis bérlakásban. A szülei rég meghaltak, barátai pedig nem voltak, akiktől segítséget kérhetett volna. Mikor befejezte a mosogatást, megtörölte a kezét, és az asztalhoz ült, ahol egy az napi újság kivágás hevert. Valaki, még a nap folyamán tette a postaládába.
A cikk, a lakás, régi lakósáról szólt, aki elvált feleségétől, és otthagyta 3 gyermekét, majd egy éjszaka belopódzott a lakásba, és különös kegyetlenséggel végzett a családjával. Ez kb. 30 évvel ezelőtt történt. Persze a nő nevetségesnek találta, ezt a gyerekes ijesztgetést, még akkor is, ha tudott az előző négy lakosról, akik ugyan csak korabeli, egyedülálló, többgyerekes anyák voltak, és minden megölték, ám arra, sosem derült fény, hogy ki volt a tettes. Mit sem törődve ezzel a cikkel, csak ült az ablaknál, és a lent nyüzsgő utcát figyelte. Nem volt mitől tartania, hiszen a legutóbbi gyilkosság 8 éve történt, és azóta semmilyen hasonló bűncselekményt sem jelentettek a környéken. Mégis abban az éjszakában volt valami félelmetes.
Lassan teltek a percek, és már úgy fél egy fele járhatott, amikor a bejárati ajtó felől, kulcszörgés hallatszott. Az asszony nem tudta, ki lehet az, hiszen senkit sem várt, és a lakáshoz csak nekik volt kulcsuk. Értetlen arckifejezéssel ment az ajtóhoz, de mikor ki pillantott, a kukucskálón, nem volt ott senki. Kinyitotta az ajtót, és végig nézett a folyosón, de minden jel arra utalt, hogy csak képzelődött. Becsukta az ajtót, és már ment volna a konyhába, mikor a nappaliban megszólalt a rádió. Odarohant, hogy kikapcsolja, nehogy felébressze a gyerekeket. Ekkor körülnézett a szobában, de nem találta okát, hogy miért kapcsolt be a rádió. A szoba épp olyan volt, mint ahogy hagyta. Kiment a konyhába, ahol a csapból, ömlött a víz. Elzárta a csapot, és letörölte a kifröccsent vizet. Az ablak felől, valami suttogó hangot hallott. Félve fordult oda. Ekkor egy erősebb széllökés, a kezébe sodorta, az asztalon hagyott, cikket, amire vérrel írtak értelmetlen szavakat. Alig tudta elfojtani a sikítását, és ijedten dobta el, a lapot, amely földet érve lángra kapott. Az asszony hüledezve, levegő után kapkodva hátrált, az ajtó felé, ahol nekiütközött valakinek. Egy gyors mozdulattal megfordult, és szembetalálta magát, egy vértől csöpögő inget viselő, összevagdalt testű, gyilkos tekintetű férfival. A félelemtől megbénulva, nem tudott védekezni, mikor a férfi megfogta a jobb kezét, és a tenyerébe, egy éles késsel egy X-et vágott. Csak akkor kapott észbe, mikor a férfi leengedte a kezét, és emelte a kést, hogy a mellkasába vágja.
Jobbra kikerülve a konyhaszekrényhez csapódott, és a fiókból előrántott, egy kést, és a férfi hátába vágta. A férfi ahelyett, hogy összeesett volna, arcrándulás nélkül tűrte a nő erőtlen próbálkozását. Az asszony kiszaladt a bejárati ajtóhoz, hogy a szomszédoktól kérjen segítséget, de be volt zárva. Mielőtt megfordulhatott volna, a férfi megragadta a bal kezét, maga felé fordította, és többször a mellkasába vágta a kést. Az asszony a fájdalommal küszködve, szinte alig nyögdécselt. Mikor a férfi elengedte, lerogyott az ajtó előtt, és még élve, de már harcképtelenül csak bámult maga elé. Tehetetlenül, és mereven bámulta, ahogy a férfi a gyermekei szobája felé fordulva, véres késével a kezében elindul, hogy befejezze munkáját.
„a város szívében egy bérlakásban, reggel egy anyára, és 3 fiára, vérbe fagyva találtak rá. A szomszédok, nem halottak dulakodást, ám többen állítják, hogy úgy 1:45 körül megszólalt a rádió, és felzúgott a vízcsap, de ezen kívül semmi különöset nem észleltek. Mind a négy áldozat jobb kezébe vésve, egy X-et találtak. A környékbeliek szerint, a régi lakó átka sújtott la újra, a szerencsétlen családra.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése