Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát istennek-
Köszönöm Uram, hogy legalább nem hullámzik!
A cím olvasásakor biztos mindenki azt gondolja valami szörnyű, megalázó és nevetséges történetet fogok leírni, amiből majd mind okulni fogtok. Hát, ha tudnám milyen korosztály látogatja az oldalt akkor biztos nekik címezném ezt a cikket. Ennek az információnak a hiányában azonban csak annyit mondhatok, hogyha valaki olyan szerencsétlen mint én akkor az sürgősen gondolkodjon el azon, hogy valami drasztikus változtatást vigyen véghez az életében.
Most mindenki panaszáradatra számít tőlem, pedig nem ezt fog hallani. Mindenkinek van miért panaszkodnia. Nem hinném, hogy rajtam kívül a saját problémáim bárkit is érdekelnének. Titeket meg aztán végképp nem. Szerintem ebben a témában az emberek alap hozzáállása nem jó. De, hogy mindenki megértse hozzunk fel egy idevágó példát…
Reggel felkelt főhősünk, (személyiség jogai védelmében nevét és egyéb ismertető jeleit nem közlöm) kiszállt az ágyából és nagyot nyújtózkodott. Ennek az lett az eredménye, hogy a fölötte lévő polcba verte a fejét. Ki megy a szobából, elesik a küszöbben, majd mikor fel akar kelni a padlóról ismét, beveri a fejét a fölötte lévő asztal lapjába. Ezek után kimegy a konyhába, hogy feltegyen főni egy kávét, és leforrázza magát. Kiszalad a fürdőszobába, kinyitja a csapot, méghozzá olyan erővel, hogy el is töri azt. Persze a víz a csap minden részéből folyik így kiszalad, hogy elzárja a vizet. Természetesen így az egész házban nem lesz víz. Bemegy és felkapcsolja a villanyt, de a kapcsoló kissé hibás így éri némi áramütés. Odamegy a telefonhoz, hogy szerelőt hívjon, aki persze szabadságon van. Majd mikor elkezd öltözködni, hogy beérjen a munkahelyére, elszakad a nadrágja. Mivel a kimosott ruhák még nem szárazak, kénytelen nedves farmerben elindulni. Amint kiér a buszmegállóba, elkezd szakadni az eső. Esernyő vagy kabát, persze nincs nála. 20 perc várakozás után, kiderül, hogy nem jár a busz. Főhősünk ekkor feladja és hazamegy a romokban heverő lakásába a zuhogó esőben…
Hallva ezt a szerencsétlen történetet, most biztos mindenki fetreng a röhögéstől. De képzeljük bele magunkat egy ilyen helyzetbe, valószínűleg mindenki hasonlóképpen feladná az egészet. De ha jobban belegondolunk mindenre lehet megoldást találni, vagy ha mégsem, akkor legalább álljunk a dologhoz pozitívan. Mert mint ezt az esetet alátámasztva két mondás szerint: ha valami elromolhat az el is romlik. Csőstül jön a baj.
Ha végig gondoljuk ebben az esetben csak egy napot kell szenvednie szerencsétlennek. Mennyivel rosszabb lenne, ha minden nap történne valami kisebb baleset, ami aztán az egész napját tönkretenné. Talán a legjobb, ha ehhez a történethez nem fűzök több kommentárt, mivel a főszereplő itt áll mögöttem, és épp azon gondolkodik, hogyan végezzen velem. De az optimizmus itt is segít! : talán nem fáj majd annyira…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése