A kertváros békés házainak egyikében öt kislány éppen pizsamapartit tartott. Szüleik nem voltak a házban, csak egyik lány nővére vigyázott rájuk. Ő is csak néha nézett rájuk, hiszen a lányok mindig jól viselkedtek. Kitti a nővérétől kapott hálóingében járkált föl-alá a szobájában, és rémtörténeteket mesélt barátnőinek. A lányok nagyokat sikítottak egy-egy félelmetesebb jelenetnél. Nem mintha félnének, inkább csak a hangulat kedvéért. Összehúzták a függönyöket, és gyertyákat gyújtottak.
Kitti ma nagyon elemében volt. Napokig dolgozott a történetein, és a barátnői nagyon élvezték az előadást. A végére érve Kitti nővére nyitott be, és a lányok egy hatalmas kiáltással díjazták. A lány ijedten tántorodott hátra, majd nevetve lépett be az ajtón. A négy vendég a fal mellett az ágyon ült, Kitti pedig a szoba közepén állt a párnák között. A lány átvágott a szobán, az ablakhoz.
- Kicsit fülledt itt a levegő, nyissuk ki az ablakot – mondta. - Tudtátok, hogy telihold van?
Erre mindenki az ablakhoz rohant. A lány kinyitotta az ablakot, és mind megcsodálták a teliholdat a felhőtlen égbolt bársonyán. Gyönyörű, kora nyári éjszaka volt. Az ablaknál álltak, csak Kitti tántorodott hátra a hold látványától. Meredten bámult ki az ablakon, mintha félne valamitől. Szinte sokkot kapott attól, amit látott. Nővére elment mellette, de semmit sem vett észre rajta. Az ajtóból csak annyit mondott, hogy ne maradjanak fenn reggelig. Azzal kiment, és becsukta az ajtót.
A lányok percekig nem vettek észre semmit. Aztán az egyikük odament Kittihez, de hiába beszélt hozzá, ő nem reagált. Hirtelen maga felé fordította az arcát, és találkozott üres tekintetével. A szemei vörösen izzottak, mintha vérre szomjazna, az arca teljesen kifejezéstelen maradt. A lány elengedte a vállát, és elhátrált tőle. Reszkető hangon szólt oda a többieknek, akik megfordultak, és értetlenül nézték Kittit. Az egyik lány, Amy, akinek sötétvörös haja volt odaszólt neki, mire ő odafordult. A lányok jeges rémülettel fogadták a különös látványt. Barátnőjük tekintete lassan megtelt vérszomjjal, dühvel és ádázsággal. Felhúzta az ajkát, és kivillantak hófehér, hegyes fogai, amelyek csak arra vártak, hogy belemélyedjenek valaki húsába. Kitti halk morgást hallatott, a lányok pedig dermedten figyelték, ahogy megfeszülnek az izmai, és előrehajol, mintha készülne rájuk vetni magát.
Az utolsó pillanatban az ágyon fekvő barátnőjére ugrott, és a fogait a karjába vájta. A többiek hangtalanul nézték az eseményeket. Még most is reménykedtek, hogy ez csak valami tréfa. Ám amikor Kitti megint felemelte fejét, szájából erőtlenül lógott ki barátnője leszakított karja. A szerencsétlen lány a fájdalomtól olyan gyorsan elájult, hogy sikoltani sem volt ideje. Kitti letette a kart, és lenyalta kezéről áldozata vérét. A lányok csak most ocsúdtak fel, vérfagyasztót sikítva. Kitti nővére az alsó szinten, jót nevetett húga sikerén. Közben az emeleten Kitti a lányok közé vetette magát, és ütötte, harapta őket. Az egyik lány fejét az asztal sarkához vágta, ahol apró darabokra tört a kislány koponyája, vér fröccsent szerteszét. A másikat elkapta, egyetlen mozdulattal eltörte a nyakát. A szerencsétlen ernyedten terült el a padlón, kimeredt immár élettelen szemekkel. Az utolsó barátnőjét a sarokba szorította, és egy ideig csak állt vele szemben. A nyakán kidagadtak az erek, mindene vértől volt mocskos. A lány hiába kérlelte, rávetette magát, és karmaival az arcába mart.
Kitti a szoba közepére ment, és körbefordulva megcsodálta barátnői holttesteit. Majd kinézett az ablakon a holdra. Zihálva bámult ki az ablakon, mikor nővére gyanakodva benyitott a szobába. A küszöbnél azonban nem jutott tovább, megtorpant és levegő után kapkodott a szörnyű látványtól. A négy lány holtteste szanaszét hevert a szobában, vér folyt a falakról, és még ott függött a levegőben az áldozatok utolsó sikolyának vérfagyasztó visszhangja.
Kitti a nővérére emelte a tekintetét, aki óvatosan közelített felé. Magához akarta ölelni, de mielőtt hozzáérhetett volna, a lány a torkának ugrott, és egy mozdulattal letépte nővére fejét. A holttestet ellökve magától leült a szoba közepén, kezét összekulcsolta felhúzott térdein. Így várta a holdfényben, ki lesz a következő, aki belép az ajtón a vesztébe rohanva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése