A nagyváros fényeinek kereszttüzében egy hatalmas irodaház állt, melynek legfelső szintjén, egy ingatlanvállalat igazgatójának irodája árválkodott üresen az éjszakában. Az elsötétült, szinte kísérteties épületben egyetlen idegen zaj kélt. Finom, szinte alig hallható puha cipőtalpak koppanásai, ahogy végigosonnak az épületen a liftig, majd föl a legfelső szintre.
Az iroda ajtajában megtorpan, csörren a kulcs, zörren a zár, és már bent is van. A villanyok lekapcsolva, senki se lát be. Tökéletes. A gyér fényben kirajzolódik a lány alakja, táskával az oldalán. Rápillant az órára. 6:30. Csak fél órája van. Sietnie kell, ha végezni akar.
Az egyik faltól az ajtó elé húz egy széket. A táskából elővesz egy kézifúrót, majd feláll a székre, és 2 kis lyukat fúr az álmennyezet kazettájába. Leporolja magáról a ráhullott port, majd a lyukba teker egy 2 kis kampót. A kezén természetesen kesztyű van, hogy ne hagyjon ujjlenyomatokat. Ráteker a kampóra egy vékony zsinórt, aztán lemászik a székről. Ráerősít a zsinórra egy fejszét: a penge alatt, majd még egyszer a nyelénél. Végül a zsinór másik végét a kilincsre kötözi. Kész a mű.
Az első kampó épphogy megtartja a fejszét, így mikor az ajtót kinyitják, a fejsze éle pontosan az áldozat koponyájába fúródik. Újra az órára néz, 6:50. Helyére teszi a széket, és finoman becsukva maga mögött az ajtót, kimegy. Egy néma pillanatra megáll az ajtóban, a kilincsel a kezében. Minden kész. Nincs visszaút. Pár perc, és mindennek vége lesz. Újra erőre kap, és megindul a női vécéhez. Bemegy egy fülkébe, és öltözni kezd. Még utoljára felölti a jól ismert, kedves titkárnő szerepét. Utoljára rámosolyog arra a dögre. Beteszi a ruháját a szekrényébe, és kimegy a lift elé. 6:58 - valaki a földszintre hívja a liftet.
- Két perc múlva nagy meglepetésben lesz részed - szinte már látja maga előtt, ahogy a férfi kinyitja az ajtót, és a fejsze széthasítja a koponyáját. Ő pedig elégedett mosollyal nézi, ahogy összeesik, majd játssza tovább a szerepét, és iszonyút sikít, de amíg valaki nem érkezik, elégedetten szemléli saját művét.
A lift megáll az emeleten, és kinyílik az ajtó. Egyetlen férfi áll a liftben, de nem az, akire a nő számított. Idegesen megszorítja a kezében a dossziét. Mosolyt erőltet az arcára, és illendően köszönti az igazgató könyvelőjét. A férfi kilép a liftből, és viszonozza az üdvözlést.
- Jó reggelt! A főnök ma nem tud bejönni, de nekem szükségem lenne néhány iratra, azt mondta, hogy ön oda tudja nekem adni.
Egyenesen az ajtó felé tereli a nőt, aki hiába próbál kitérni, a férfi csak tolja maga előtt, az ajtó felé. Minden kifogást elsüt, ami csak eszébe jut, esélytelenül. Megállnak az ajtó előtt, és jeges félelem lesz úrrá a nőn. A férfi szinte észre sem veszi a különös viselkedést, és illedelmesen kinyitja a nő előtt az ajtót, miközben maga elé húzza.
A férfi nem láthatja, amint a fejsze leakad az első kampóról, és egyenesen a nő arcába áll. Csak a csont roppanásának hangjára emeli fel a tekintetét, és pillantja meg kolléganőjének eltorzult arcát. Ijedten ugrik ki a nő háta mögül, akinek megroggyan a térde, de nem zuhan a földre, mert a fejsze pengéje beleszorult a koponyájába. Levegő után kapkodva rohan a lépcsőhöz, félúton már a biztonságiak után kiabálva.
Pár hét múlva, a nő temetésén az igazgató, a könyvelő, és még néhány ismerős értetlenül tanakodnak, vajon ki akarhatta megölni a mindig kedves, segítőkész és önzetlen titkárnőt. Épp elő akarták léptetni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése