2010. október 23., szombat

Vadászat 3

A sápadt holdfényében megvillan egy penge. Vértől áztatott a folyópart. Most még a szomorú fűzek is halkabban susognak. A szélben nagyokat sóhajtanak, miközben könnyű ágaikat megmozgatja a szél. Egy vércsepp a vízbe zuhan, s lassan szétoszlik. A méregzöld fűre vörös palástként terül a kiontott életek emléke. A feszes csendben, még visszhangzik a halálsikolyok zengése. Az apró folyóparti virágok elfordítják szép fejüket, nem is akarják látni. A két felnőtt teste, ernyedten hever a földön, minden élethez hasonlatos benyomást nélkülözve. A nő hosszú barna haja, vértől ragacsosan terül szét, szeme tágra nyíltan az ég felé bámul, ahol a végzete állt. Teste tele zúzódásokkal, karmolással. Élni akart. A férfi inge széttépve, arca összezúzva… és a folyó partján ott ül ő, kezében a rövid katanával. Vörös haja megtépázva, az arcába lóg. Könnyű hálóingét vérfoltok tarkítják, karja tele van karcolásokkal, és az arcán végigfutó hosszú vágásból csorog a vére. Végig a kezén, le a pengére, s onnan a folyó tiszta vizébe, hogy tovább úszva a folyóval, hírül vigye a szörnyű tettet. Egy öreg bagoly hallgatagon nézi e riasztó képet, majd szárnyát lendítve halk suhogással eltűnik az éjjeli erdő fáinak sűrű lombjában. A vér dögletes szaga belengi a kis ligetet, átjárva minden élő lelkének legmélyét, hogy ott felébressze a félelem, legádázabb démonaiknak seregét. Még az erdő ádáz farkasai is nyüszítve húzódnak el. A lány üveges tekintettel bámulja a lassú bölcs folyó folyását. Szeme ide-oda ugrál, légzése szapora, az arcára értetlenség, mintha megszállta volna valami. Izmai megfeszülnek, szinte görcsöl minden végtagja. Megpróbálja felemelni a kezét, de nem tud mozdulni. Már késő. Már nincs esély a könnyű végre. Lassan kiesik a kezéből a katana, bele a folyóba, amely újra tisztára mossa, feloldozza e rémisztő bűn alól, melyet senkinek sem lehet leírni, mert a levegőbe olyasmi volt melyre nem lehet jó szót találni. A sátán lehelete, ahogy a szörnyethaltak fölött kacag. A lány izmai elernyednek, s egy néma sikollyal ő is elterül a pázsiton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése