Az évben egy napra mindenki jó. Ilyenkor elfelejtünk gyűlölni, haragudni. Még a legvásottabb kölyök is, egy napra minta gyerek lesz.
Egy nap, csak ennyit érdemlünk tehát?
Egy napot az évben, hogy elcsituljon a világ?
S az ilyenkor tett ígéret, tán nem üres szó?
Dehogy nem. „A szeretet ünnepe” szavak, szavak, üres szavak. Szép máz, mi rothadt belsőt takar. Mi van? Felháborodsz, megbotránkozol? Tán te jobb vagy, mint mások?
Ezen a napon néha még a fegyvereket is leteszik. Megbékélnek a peres felek. De jön a holnap, új idő kél, s feledve mindent, ott folyik a harc, ahol abba maradt. A levegőben álló golyó újra elindul, nem kímélve az ellenség fiát. Mi az, hát jobb volt ő tegnap, mint ma, hogy akkor élni hagytad, ma meg vesztére törsz?
Persze tudom én, hallgassak el. Bűnös vagyok, háromszor is: nő, író és gyermek. Ó, egek mily bűnöm van nekem! Vajon kit neveznek hősnek, s kit „szabad szájú őrült” – nek.
Egy napig élvezi a világ, hogy úgy tesz, mintha jó lenne, de másnapra lehull a díszes álarc, eltűnik a máz. Holnapra az leszel ami vagy: férges föld, és semmi más.
